Mongólia Belső-Ázsiában terül el, délen a Kínai Népköztársaság, északon pedig az Orosz Föderáció a szomszédja. Bár ott is négy évszak váltja egymást, az ország éghajlata igencsak szélsőséges. Lakossága 2,7 millió, és a többség ma is állattenyésztéssel foglalkozik: az utolsó nagy összesítésnél 45 millió birkát, kecskét, marhát, lovat, tevét vettek számba. Az 1921-es Népi Forradalom idején egy szovjet mintára felépített politikai rezsim váltotta az addig a hatalmat gyakorló kánságot. A szovjet befolyás eredménye volt az is, hogy az állattenyésztők mellett megjelentek a gyári munkások és az értelmiségiek. A kommunista ideológiát hirdető új hatalmi elit úgy tartotta, hogy a több száz éves hagyomány, a Fehér Hold ünnep kizárólag a nomád állattenyésztőké, és a városi polgárságot egyszerűen eltiltották ettől. Helyette előírták, hogy december 31-én kell az Újévet ünnepelni. A nevezetes nap szimbóluma a fenyőfa lett, amellyel igyekeztek a hagyományos Szenthely jelentőségét csökkenteni, de még ennél is keményebb döntés volt, hogy bevezették a télapót Mongóliában.
A hagyományos Fehér Hold ünnep idején a fiatalok meglátogatják az idősebb családtagjaikat, és azok hogyléte felől érdeklődnek, illetve minden jót kívánnak nekik. Az új rezsim viszont előírta, hogy az ünnepen egy ismeretlen, nagyon idős apó jelenjen meg, és kizárólag azoknak adjon ajándékot, akik a leginkább megfeleltek a hatalom elvárásainak. Betiltották a népviseletet is, helyette a szovjet divatot és hagyományokat kellett követni. Sztálin halálakor pedig tovább szigorítottak, és a vidékieket is eltiltották a Fehér Hold ünnepétől, de ez már sok volt a mongoloknak. A legbátrabbak titokban mindig is ragaszkodtak a legszebb hagyományaikhoz és megtartották az ünnepeiket. A rezsim úgy próbálta ezt megakadályozni, hogy munkanappá nyilvánították a tavasz első napjait, és egyre szigorúbban ellenőrizték az embereket. A kilátásba helyezett büntetés nagy volt, hiszen akár a kommunista párttagságukat vagy az állásukat is elveszthették, akik megszegték a szabályokat.
E sorok szerzőjének édesapja akkoriban a Jurta és Népibútor Gyár igazgatója volt. Mivel a Fehér Hold ünnep idején is munkanapot kellett tartani, csak késő este, az üzem bezárása után jöhetett össze a család. A családfő szolgálati kocsijával indultak a nagymamához, aki a fővárostól, Ulánbátortól 10 kilométerre, egy jurtában lakott, és jakot tenyésztett. Bár ott végre összejöhetett a rokonság, az öröm sosem tartott sokáig, mert a lebukás veszélye miatt nagyjából egy óra elteltével mindenki elindult hazafelé.
A '90-es évek rendszerváltásának köszönhetően a mongolok ismét szabadon és büszkén megtarthatják a Fehér Hold ünnepet, és mindenki újra felöltheti a színes népviseletet, függetlenül attól, hogy városban vagy vidéken él.
