Azzal a céllal alakult 2006-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Konfuciusz Intézete, hogy ott minél több embert megismertessenek a kínai nyelv és kultúra alapjaival. Jelenleg az ország kilenc városában, harminckét intézményben tanítanak oktatóik.

Botfa Zsolt két éve tanul kínaiul, de már kisdiák korában is elvarázsolta a Kelet, a maga kultúrájával, vallásával, filozófiájával. Valójában a nyolcvanas évek kung-fu filmjei adtak jó alapot az ismerkedésre. Gyerekként gyakorolta is a harcművészetet, ami miatt néhány kifejezést meg kellett tanulni. Szombathelyen viszont csak egy kis kínai étterem volt az egyetlen olyan “varázslatos” hely, amely a mesés Keletet idézte, ezért ebben a büfében tanítgatta egymást tulaj és vendége a saját nyelvére. A sikertelen egyetemi felvételi után más irányba terelődött Zsolt élete, aki jelenleg számítástechnikával foglakozik.

Teltek az évek, és szép lassan érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne ismét nekiállni a kínai nyelvnek. Részben azért, hogy magamnak bizonyítsak, részben meg azért, hogy a mindennapi munka mellett más irányba irányítsam a gondolataimat. A végső lökést az adta, hogy a barátnőm az egyetemi tanulmányaival párhuzamosan, időt és energiát nem kímélve belevetette magát a kínai nyelv tanulásába. Büszke vagyok rá, hogy ezzel a hihetetlenül nehéz, de gyönyörű nyelvvel ismerkedik, és egymást segíthetjük a fejlődésben. Már vettem magamnak néhány kínai nyelvkönyvet, így aztán adott volt, hogy jelentkezzek a Kofuciusz Intézetbe, két évvel ezelőtt.

Két hónapos modulokra bontva folyik a képzés, Zsolt a tizenkettediknél tart, és a decemberi kínai állami vizsgája a hazai középfoknak felel meg. Otthona árulkodó: amint hazaér, rögtön azzal a kínai ábrával találja szembe magát, amit az ajtajára erősített fel, és amin a boldogság írásjele szerepel. Több festmény és kalligráfia is helyet kapott a lakásban, a legutóbbi születésnapjára pedig egy gyönyörű kínai naptárat kapott ajándékba.

Vonzanak a régi idők nagy gondolkodói, a filozófia, a buddhizmus sokat segített abban, hogy az életem rendezetté váljon. A korábbi feszült, robbanékony ember idővel nyugalomra lelt bennem. Ezért tanulom a nyelvet, és ezért ismerkedem a kultúrával. A magam örömére, nem más okból.

Persze, az intézet hallgatói között olyanok is akadnak, akik üzleti megfontolásból vágtak bele ebbe a nehéz feladatba. Van, aki egy multinál dolgozik, kereskedelmi kapcsolatokat akar kiépíteni kínai vállalkozókkal, és azt reméli, hogy nagyobb lesz a bizalom iránta, ha ismeri a partnerei nyelvét. Más azért tanul kínaiul, mert beleszeretett egy kínai lányba. A harmadik típus Zsolt szerint az, aki a különlegeset, az eltérőt, az izgalmasat keresi, ő magát is ebbe a csoportba sorolja.

Botfa Zsolt és a "Boldog új évet!" kínaiul leírva.

A kínai írásjelek kalligráfiák, mi karaktereket írunk. Számomra az jelenti az igazi kihívást, hogy mennyit tudok ebből megtanulni. Eleinte borzasztó nehéz volt, füzeteket írtam tele, mint az általános iskolások, mikor az ábécét tanulják. Az írásjelek papírra vetése, a jelentések megtanulása jó agytorna, és memóriafejlesztő gyakorlat is egyben. Titokban abban reménykedem, hogy egyszer Kínában, autentikus környezetben csiszolhatom majd a nyelvismeretemet.

Fotó: Bocskay Zsolt