Szinte egész évben készülnek a mongolok a legfontosabb ünnepükre, a Fehér Holdra, vagyis az Újévre. A lakosság két-harmada a mai napig nomád, félnomád körülmények között él, és az öt leggyakoribb háziállat a birka, a kecske, a marha, a ló, valamint a teve. A gazdák lakóhelyétől függ, hogy ezek közül melyiket tenyésztik, például a hegyekben inkább jakot és kecskét, a sivatagban tevét, a sztyeppén pedig birkát, marhát és lovat tartanak. Hogy mennyit, az attól függ, hogy mennyire módos a gazda, és hogy mekkora a családja.

Az ünnepi asztalra hús- és tejtermékeket tesznek, és minél zsírosabb a hús, annál jobban mutat. A zsíros hús ugyanis a családnak abban az évben elért eredményét jelképezi, és egyébként a zord hidegben is jól jön a kalória. A tejtermékek közül a legfontosabb a kumisz, a kefir, a tejszín, a friss és a szárított sajt, valamint a túró. A legnépszerűbb pedig természetesen a kefirből készült alkoholos ital. Hasonlóan más ázsiai népek „tömény” italaihoz, például a japán szákéhoz vagy a koreai szúdzsúhoz, a mongol „nermel arhi”-ban is kevés az alkohol, csak 10-11%.

Az ünnepen kötelező a népviselet, ezért a háziasszony egész évben készíti a színes ruhakölteményeket a család minden tagja számára. Ez a ruházat az európaiak számára talán túl tarkának tűnhet, de ennek a sok színnek az az oka, hogy a mongolok így próbálják ellensúlyozni a puszta egyszínűségét. A ruha legfőbb alapanyaga a kínai selyem, és bélésként báránybőrt használnak. Mivel a lónak kiemelt helye és szerepe van a mongol családokban, a családfő feladata az ünneppel kapcsolatban az, hogy elkészítse a lovagláshoz szükséges felszerelést, legyen szó szállításról, a nyájak tereléséről, vagy vadászatról.

Az ünnep fontos része a sport, ezekre a versenyekre készülnek egész évben a birkózók és az íjászok, és felkészítik a megmérettetésre a lovakat is. A téli sportversenyek hagyománya állítólag Dzsingisz kánig vezethető vissza, hiszen akkoriban még a zord időben is készenlétben kellett tartani a sereget, a lovakat.