Viktor Robertovics Coj 1962. július 21-én született Leningrádban, értelmiségi család egyedüli gyermekeként. Édesanyja testnevelés tanár volt egy helyi iskolában, édesapja Kazahsztánban született koreai származású mérnökként dolgozott Leningrádban,

A hetvenes években már kiderült, hogy tehetségesen rajzol, ezért a szülei művészeti iskolába íratták Cojt.  Az iskolában hamar nehézségei támadtak, a többi gyerekhez képest mindig lemaradt, ezért eltanácsolták. Később fafaragó szakra iratkozott be egy szakközépiskolába. Főleg származása és a Bruce Lee iránt érzett bámulata miatt érdeklődni kezdett a keleti harcművészetek iránt.  Az új iskolájában megtanulta a japán „netsuke” figurák faragását, és ezt később profi szinten művelte.

A japán öltözéknek, a kimonónak nem volt zsebe, ezért a férfiak a magukkal hordott használati tárgyakat zsinórra erősítették, a zsinórt átvezették a kimonó öve alatt, és a végére, mintegy ellensúlyként, „akasztóként” netsukét fűztek. A kínai eredetű netsuke Japánban tömegesen az Edo-korban (1603–1867) terjedt el, és az övön viselt tárgyak – gyógyszertartó doboz, dohánytartó, pipa, pipatok, erszény, hordozható írószertartó, evőpálca-tok és kulcs – tartására szolgált. Elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy a rangban a szamuráj rend alatt álló köznép is hordhatta (a nem nemeseknek tilos volt bármilyen nemesfémet vagy ékszert viselniük), így az ő számukra a netsuke ruhadísz is lehetett.

A Szovjetunió végnapjaiban mégsem híres „netsuke” faragóként vált ismertté, hanem rock zenészként.  Az első zenekarát – a Palata №6. –ot - még a művészeti iskolában alapította, főleg kis klubokban és összejöveteleken játszottak. Egy ilyen parti alkalmával figyelt fel rájuk az Akvarium zenekar, amej pártfogásába vette Cojt.  Nekik köszönhette első lemezét – a „45”-öt -, amit már a híressé vált „Kino” zenekarral adott ki 1982-ben. A lemez nagy sikert aratott az óvatos és újszerű politikai irányzatú szövegeivel, ezek miatt sokan költőként is tekintettek Cojra. Az első lemez megjelenése után már nemcsak egy kis leningrádi banda tagja volt, hiszen az egész országban elterjedt az újszerű stílus, ami nagyon megfogta az akkori közönséget.

A zenekart 1985-ig mellőzték, később a helyzet megváltozott, amikor Gorbacsov új politikai irányvonala, a glasznoszty és a peresztrojka nyílt politikai vitákat tett lehetővé a szovjet médiában. 1986-ban Coj kihasználta ezt a nyitást és új dallal lépett elő, amelynek címe Változásokat akarok. Ez jelentette számukra az áttörést, és így a banda már országos ismertségre tett szert. A Kino zenekar összesen 9 albumot adott ki, és a kor egyik leghíresebb orosz csapata lett.

A „Kino” 1990-ben feloszlott, mivel a frontember, Viktor Coj egy autóbalesett kövezkeztében 38 évesen elhunyt, amikor az új lemez felvétele után Leningrád felé hajtott.